A hatrahagyottak nem tartoznak sehova, Semmiben létezni nem lehet sokáig, Elveszett gyökerek, Széttört szív, Megfakult álmok Az a világ színtelen, Lassan szív magába S nem ereszt. Lélegezz! Ne figyelj másra. Egyik pillanat a másik után. Nincs kéz mi megtart, Erőd már csak önmagadból fakad. Nem számít már merre mész, Te teremted magadnak A kiutat És az elveszett érzést. Hogy van-e köztes lét? Hogy kinek ígérted a lelked cserébe? Mit vesztesz, és mit találsz itt? Már csak Benned dől el. Nem vagyok sem Tiéd, sem övé Nem vagy már senkié, S csak néha kérdezem lázongva, Az, ki elveszett, Annak nincs is vesztenivalója? Hazug szavak mérgezik testem Hazug érzések emésztik Szögre akasztott szívem. itt hagyom hát a semmiben, Rég elvesztettem már úgy is. Lelkembe burkolózva, Öröm morzsákat keresve, Lépdelek tovább az úton. Nem vagyok már sem Tiéd, sem övé, Megfizettem az életem árát, A maradék már csak az enyém.