| A hatrahagyottak nem tartoznak sehova,
Semmiben létezni nem lehet sokáig,
Elveszett gyökerek,
Széttört szív,
Megfakult álmok
Az a világ színtelen,
Lassan szív magába
S nem ereszt.
Lélegezz!
Ne figyelj másra.
Egyik pillanat a másik után.
Nincs kéz mi megtart,
Erőd már csak önmagadból fakad.
Nem számít már merre mész,
Te teremted magadnak
A kiutat
És az elveszett érzést.
Hogy van-e köztes lét?
Hogy kinek ígérted a lelked cserébe?
Mit vesztesz, és mit találsz itt?
Már csak Benned dől el.
Nem vagyok sem Tiéd, sem övé
Nem vagy már senkié,
S csak néha kérdezem lázongva,
Az, ki elveszett,
Annak nincs is vesztenivalója?
Hazug szavak mérgezik testem
Hazug érzések emésztik
Szögre akasztott szívem.
itt hagyom hát a semmiben,
Rég elvesztettem már úgy is.
Lelkembe burkolózva,
Öröm morzsákat keresve,
Lépdelek tovább az úton.
Nem vagyok már sem Tiéd, sem övé,
Megfizettem az életem árát,
A maradék már csak az enyém.
|
|
